Polski Fiat 126p- 1976

Az autó története:
1976-ban került a családba, hamarabb mint én. Ő a szüleim első autója, mindig nagy becsben tartották. Soha nem cserélt gazdát, mindig kitartott mellettünk. Állandó használat alatt volt a 90-es évek elejéig, majd azt követően 2. autóként volt használva. A műszakija '97-ben járt le.
A felújítás cca 1,5 év alatt elkészült, most már a garázsban pihen. Vigyázunk rá, van már mellette használós polskink is.

Legfrissebb bejegyzések az autóról

Én is felszálltam a rollerre...

Kedvet kaptam, hogy kiírjam magamból a kocsival kapcsolatos megrázkódtatásokat. Mint azt a címben már említettem, idézve Raver barátunkat, sajnos sikerült nekem is felszállnom arra a bizonyos rollerre...
Valamikor kora tavasszal elkezdődött a szervezkedés a 2018-as Retropartyzánok megrendezésére. Miután Dömi közzé tette a felhívást, úgy gondoltam, hogy eljött az ideje, hogy nevezzem a kocsit a kiállításra. Mivel viszonylag sok idő volt még addig, gondoltam simán felkészítem, hiszen gyakorlatilag használatot befolyásoló hiányossága nem volt a kocsinak (leegalábbis ekkor még ezt gondoltam). Voltam okmányirodában, intéztem a hétvégére 3 napos ideiglenes forgalombantartási engedélyt. Erről csak azért szólok, mert számomra meglepő módon az ég világon semmit nem kérdeztek azon kívül, hogy igazolnom kellett a kocsit, és be kellett mutatni a biztosítás igazolását. Nem akartam partizánkodni :) , meg gondoltam, ha vége lesz a rendezvénynek, vasárnap délután kirándulunk is egyet. Szóval utolsó héten elkezdtem a felkészítést. Elsőként végre rászántam magam arra, hogy a korábban vásárolt hibátlan fényes bakelitkormányt beépítsem a kocsiba. A beszerzés érdekessége, hogy én próbáltam 3 éven keresztül hozzájutni egy ilyenhez, de lehetetlen volt. Barnapolskis Imi Barátom volt olyan előzékeny korábban, hogy a sajátját nekem adta, de azt nem volt szívem beépíteni, úgy éreztem, hogy az ő kocsija is megérdemli, hogy bekerüljön. A lényeg, hogy egyik este, majdnem éjfél körül a telefonomat nyomkodtam. Ez nem jellemző rám, de éppen akkor, a roncsvadászok csoportjában meghirdette valaki. 1 perce volt fent, amikor ráírtam, és már az enyém is volt. Az eladó szerintem nem sejtette, milyen ritkaságot adott, elég olcsón jutottam hozzá. A beszerelés egyszerű, kb 5 perces művelet volt. Utána kisfiammal autóztunk vagy egy órát a kertek alatt. Minden percét imádtam, tökéletes volt a kocsi. A rendezvény napján alaposan kitakarítottam, lemostam, megtörülgettem. Kora délután jött is Dömi Barbival, együtt indultunk el az ETO parkba. És ekkor alám került a roller...
Félúton elkezdett prüszkölni, zakatolni, és elment az erő. Begurultam a benzinkút parkolójába... Szégyenszemre úgy kellett elvontatni a célig. Mivel az épületbe nem lehetett járó motorral bemenni, ez nem nagyon tűnt fel senkinek szerencsére. Még aznap este levettük a szelepfedelet, és ki is derült, hogy az elülső szelephimba tőcsavar szakadt ki a hengerfejből. A guta ütött meg majdnem.
A rendezvény jól sikerült, nagyszerű márkatársakat sikerült megismernem Dömi, Barbi, Kálmán tesók, és Horváth Laci személyében! Nagyon nagy élmény volt veletek, köszönöm a lehetőséget!
Vasárnap a kirándulás érthető okokból elmaradt... A kocsit nem is láttam egészen a nyári találkozóig. Ekkor történt, hogy indulás előtti napon rászántam magam, és kiszereltem a motort. A javítást már nyaralás után végeztem. 3 nekifutásra sikerült meglegyek, mivel időm az nem sok van sajnos.
Első körben a tőcsavart tettem rendbe. Mivel korábban sikerült egy menetjavító készletet vásárolnom, itt volt az ideje, hogy használjam is. Az előfúrásnál követtem Püspöki Sanyi tanácsát, a himbasort felraktam, annak a furatán keresztül fúrtam, a mélységet előre beállítva. A menet fúrása sem volt különösebben nehéz feladat. A lyukból viszont nem volt egyszerű kitakarítani a forgácsot. Célszerű ilyenkor mindent alaposan letakarni, nehogy a forgács bárhova bejusson. Én is így tettem. Közben porszívót is használtam. A menetrugó behajtása viszont elsőre nem sikerült. A motor túl magas volt az asztalon, sikerült ferdén belehajtanom elsőre. Miután kibányásztam apukám műszerész fogójának a segítségével, a második próbálkozás sikeres volt. A tőcsavart belehajtottam, már csak össze kellett szerelni. Hamar állítottam szelephézagot, és már csak reménykednem kellett, hogy később induljon a motor.
Viszont, ha már asztalon volt a motor, várt rám régóta a dinamó csapágy cseréje. A feltételezés apropója az volt, hogy elég hangos volt. Viszont a kiszerelés közben rögtön kiderült, hogy a csapágyakkal szerencsére nincs baj. Meg kellett zsírozni, ez kimaradt az összeszereléskor, ezen kívül a turbinát cseréltem ki, mivel a lamellái erősen zörögtek, mivel ki voltak lazulva. Volt otthon egy szép állapotú szerencsére. Összerakva minden hang megszűnt.
A motorburkolaton voltak csavar hiányosságaim, CSIV jelű csavarok az első oldalra kerültek korábban. Szintén Imi volt olyan rendes, hogy egy donorból adott annyi FA jelzésű csavart, amennyi hiányzott, így ezeket is pótoltam.
Még a Retropartyzánon tűnt fel, hogy a kézifék nem fog. Gondolom az önbeállók miatt lehetett. Mivel a motor nem volt bent, ezt a problémát szintén sikerült 5 perc alatt megoldani. Szintén várt rám még a feladat, hogy az önindító bronzperselyét kicseréljem. Ha már  az asztalon volt, hát kicseréltem azokat az alkatrészeket, amik nem lettek korábban galvanizálva (bontottam egy 81-es autót, annak minden ilyen alkatrészét tavasszal galvanizáltattam, hogy legyen tartalék).A persely cseréjére azért volt szükség, mert még az összerakás után megszorult. Akkor gyorsban olajoztunk, de most végre kicseréltem. :) És ha már hozzáfértem, a váltó alján, a buzilemez egyik csavarjának menete is meg volt szakadva, így már kis rutinnal sikerült ebben is a menetjavítás, ez már elsőre.
A motort hétfőn visszaépítettem, és végre ismét szépen jár. Remélem végre ez így is marad. Befejezésül pedig kicsit csinosítottam a kocsi elején is, Zotyótól megvettem 2 db új Carello lámpát, ezeket is beépítettem a helyükre.
A kocsival nincs jelenleg semmilyen tervem, műszakiztatni nincs értelme, nem használom szinte semennyit (lehet, hogy ezért is ilyen hálátlan), ha pedig mindenáron menni akarok, akkor 3 naposat kérek rá.
Egyenlőre ennyi... :D
uz011 @ . 20 fotó . 3 komment

Eltelt 2 év

Az autóról tett utolsó bejegyzésem a hazaútról, és a friss műszakiról szólt. Mára ennek szinte semmi nyoma, már le is járt a vizsga. De voltak azért történések. Sajnos.
Szóval a műszakit követően nagy boldogságban hazaértem a kocsival. Nosztalgikus érzés fogott el, utoljára 5. éves szakközépiskolásként vezettem ennyit egyhuzamban. A garázs is elkészült számára.
Zsolti barátom elkérte a kocsit 2015 áprilisi Skoda találkozóra. Learatta az első elismeréseket. Apunak is elmeséltem, nagyon büszke volt a kocsijára. Azt éreztük, hogy valami gond van az első kerekekkel.
Következett az első szerelés. Gyorsan meglett a hiba, a tengelycsonk anyák nem lettek lebiztosítva elől... Legalább nem hagytuk el a kerekeket.
Ugyanebben az évben majdnem kijutottunk a Retropartyzánokra.ivel csak majdnem, nem maradt más, a nyári találkozóra vártam nagyon. Be is regisztráltam mindkét autót. Szintén Zsolti barátommal vágtunk neki a nagy útnak. Győrben figyelő tekintetek elismerésétől kissé el is bíztuk magunkat, amit a kocsi Mezőörsöt elkerülve egy óriási Omega koncertet idéző füstöléssel hálált/büntetett meg. A motor hátsó része úszott az olajban. Elsőre a főtengely szimeringre gyanakodtunk. Ezt pedig esélytelen lett volna útszélen cserélni, így maradt a hazavontatás... Mérgemben betoltam a garázsba, és letakartam. Csak apu halála után jóval, 2015 október 23.-án álltunk neki a javításnak. Hamar kiderült a hiba oka, a szíjtárcsa repedt el, az verte ki a szimeringet. Szerencsére volt egy szép sárgára galvanizált darab otthon, így 1 óra alatt kész voltunk. Akna nélkül a lendkerék rögzítése volt kissé körülményes feladat a szűk garázsban. A motortér takarítása tovább tartott. Kicsit kocsikáztunk is vele ez után.

A következő időszakban egészen 2016 júliusáig nem foglalkoztam vele, a polskis vágyaimat kiéltem a 88-assal. Ekkor történt, hogy az egyik szomszéd bekéredzkedett megnézni, hallotta mit rejt a garázs. Megmutattam, büszkélkedtem, és jött a hidegzuhany. Olaj a bal eleje alatt. Ez persze csak nekem tűnt fel szerencsére. Pánikszerűen kipakoltam, mi den csupa fékolaj, persze megkezdte a fényezést. Gyorsan kitakarítottam, leszívtam az olajat a tartályból. A tartály csonkja repedt be... Biztosan szerelési hiba vezetett idáig, illetve az a zelszánt gondolat, hogy mindenből menjen vissza az eredeti, amiből lehet. Nagyon bosszantott, miért nem néztem rá gyakrabban. A gyors fékolaj lecsapolást egy fecskendő, és benzincső segítségével oldottam meg. A nyaralás után rendbe raktam a fènyezését a csomagtérnek. Az összeszerelés, a fék légtelenítése októberig váratott magára. Mire a kocsi elkészült, már nem nyomasztott édesapám emléke annyira, hogy ne vigyem ki a városba csavarogni egy kicsit. (Sajnos erről a fékmizériáról még nem találom a fotóimat, ha előkerül, bepótolom.) Egy kis fotózkodást is sikerült tartani. Itt éreztem már, hogy nem tudok értékelhető alapjáratot állítani a kocsinak.
Rendeltem is hozzá egy csere karburátort, valamint a dinamó fesszabályzó működésének helyességéről sem voltam meggyőzve, amikor meghirdettek egy új eredetit a gyári csomagolásában, rögtön lecsaptam rá.

Mindezek beszerelésére most, a húsvéti időszakban adódott lehetőségem. A feladat már egyszerű volt számomra, a másikon többször beenyúltam már ezekbe a részekbe, így mostanra nem féltettem magamtól a ritka kis 600-ast. Mivel nem volt még a hengerfejnek utána húzva az összeépítés óta, megtettem ezt is, szelephézag 0- volt, beállítottam, felkerült a szép felújított karbi, és a gyújtását is beállítottam. A fesszabályzót is lecseréltem. A karburátor tálcát kicseréltem, mivel vteránbörzén sikerült találni egy régi fajta fehéret. Szembetűnő a minőségbeli különbsége. Szemléltetésképp az asztalon lévő motorra is rápróbáltam. Nem kell reszelgetni, és a szelepfedelet sem tartja félre. Ha ilyet láttok börzén, mindenképpen vegyétek meg! A motor most már olyan gyönyörűen jár, mint az álom. Apu régi szekrényében pedig a gyújtáselosztóra való védő szoknyát találtuk meg nemrég, egy tisztítás után ezt is visszaraktam. Körülbelül 30 éve lehetett utoljára a kocsin, én nem emlékszem rá, mikor volt fent utoljára.
Jelenleg a motor szépen jár, minden rendben van, a motortér is elkészült végre.
Van még pár finomítandó dolog, a dinamó csapágyas, és az önindító bronzperselyét is cserélni kell. Ezek majd később kerülnek sorra.

Összességében megállapítható, hogy az összeépítés utáni finomítás az egyetlen fázis, ami kimaradt, ezt most apránként megpróbálom rendbe tenni.

uz011 @ . 22 fotó . Szólj hozzá!

A hazaút

A kocsival kapcsolatban tett utolsó bejegyzés óta megtettük az első közös kilómétereket. Mivel legutóbb voltak még hibák, a műszaki után is maradt a peresztegi műhelyben a kisautó. Két helyen volt egy kis fényezés-javításunk, illetve az olajfolyást kellett megszüntetni a karter tömítésénél.

2015.02.08.-án jött el a napja a kirándulásnak. Benne volt a zabszem a seggemben egész héten, féltem, nehogy gond legyen. A rengeteg csapadék nem volt túl bíztató, de aznap szikrázó napsütés, és csontszáraz út fogadott az oda vezető úton. Az Astrával mentünk, apósom hozta haza a kocsit.
Mikor odaértünk, Zoli barátom már előkészítette a kocsit, biztos titkon nagyon örült, már másfél éve foglalta el a sarkot a kocsim a műhelyben. :)
Sokat nem is tudnék mesélni az útról, izgalmamban a kamerát is elfelejtettem elővenni. Problémamentes volt az út, stabil 75-ös tempót diktáltam, mégis csak bejáratós a motor. Mögöttem felgyűlt a sor, de mégsem került ki senki. :) Kapuváron megálltam tankolni, körbe is állták a kocsit, senki nem látott még ilyet. :) Az emblémák tetszettek mindenkinek. Gyors elmesélés után mentünk tovább. Azt kell mondjam, nagyon kultúráltan fogadtak az úton a lassú tempó ellenére is.
Ebédidőben értünk haza. El is mentem a szüleimhez, édesanyámat elvittem autózni egyet. Nagy volt a siker, 20 éve nem utazott vele, "pont olyan, mint amikor megvettük"-mondta. Ez volt a legnagyobb elismerés! Remélem aput is rá tudom venni a betegsége ellenére, hogy egyet autózzunk majd a tavasszal.
Mivel meg is jött a következő csapadékhullám, apósoméknál használatba vettük a külön neki épült garázst. Szűkösnek véltem a bejárót, de előző nap kipróbáltam már a zölddel, így nem volt gond. Szépen letakargattam, és eltettük télire. Most pihen, és várja a tavaszt. Egy alapos takarítás hátra van, illetve írnom kell egy listát a hosszú távú teendőkről.
Az elmúlt két év fénypontja volt ez a nap, be is került az ünnepek közé!
Ha valaki ehhez hasonló felújításra adná a fejét, már ezért az érzésért megéri végigcsinálni!

uz011 @ . 5 fotó . 2 komment

Befejezés és műszaki

Az elmúlt másfél hónap nem telt túl eseménydúsan a befeejezés szempontjából. Gyakorlatilag 1 nap alatt befejezhető lett volna, de a munkám, és az egyéb fontosabb elfoglaltságok ezt nem tették lehetővé. A lényeg, hogy a motor beépítését követően a belteret kellett befejezni, valamint a kocsit behangolni.
Az első próbálkozás egy gyors, de elég kellemetlen próbaút volt. A kocsi hátulja csattogott, kopogott. Még a kölcsön kerekek voltak fent, ezért úgy döntöttönk, hogy a kerékcsere időpontjában kicseréljük a komplett kerékagyat. A kocsi felemelésekor viszont kiderült a bagatel hiba, nem voltak meghúzva a kerékcsavarok... :)
A beltér is tartogatott meglepetéseket. Az internetről rendelt egybe szőnyeggel több probléma is adódott. Kicsit rövid, a kerékdobokon nem ér fel addig, mint az eredeti. A gázpedál részére nincs kialakítva hely, valamint a hátsó ülések előtt le kellett vágni egy "nyúlványt". Végül viszonylag jól sikerült beépíteni. Arról nem tettem le, hogy később az eredeti szőnyegét helyre állítsuk, de ez átkerül a távlati feladatok közé. Kalaptartó, oldalkárpit, ülések szépen bementek, az ajtókárpitok kicsit hullámosak, ez látható, a megoldás, vagy esetleg csere majd később megoldódik. Felkerültek a kerekek is. Itt a centírozással boldogultam nehezen, mivel nem nagyon találtam olyan műhelyt, ahol ezt meg tudják csinálni. Végül Csornán vállalták.
Január 13.-án kaptunk időpontot a vizsgabázison. Mivel nem ment sokat a kocsi, ezért a beledi vizsgabázisra jelentettük be, egy kis próbaúttal egybekötve. Az idő kegyes volt, szikrázó napsütésben, +10 fokban kellett kivinni a kocsit. A 70 km-t nem hibamentesen, de teljesítette. A vizsga előtt beállították a futóművet, amiért 5000.-t kértek. Visszatérő kérdés ez a fórumon, én féltem, hogy senki nem fogja bevállalni. Amúgy szükség is volt a beállításra, mivel az odaúton szinte vezethetetlennek bizonyult, erős összetartásban voltak az első kerekek. Hazafelé már kezesbáránnyá változott.
Szóval bekerült előműszakira, ahol a legnagyobb meglepetésre semmilyen javítást nem írtak elő, úgyhogy mehetett élesben is műszakira. Itt jött az első gond, lemerült az aksi, bikázni kellett. A műszakival nem volt gond, 2017.01.13.-ig megkapta. Ezzel kapcsolatban annyi érdekesség, hogy utoljára 1997 októberében járt vizsgán.
Bár nem vagyok teljesen elégedett a végeredménnyel, sok olyan esztétikai hiba van a kocsin, ami elkerülhető lett volna (persze mind apróság), az első visszajelzések nagyon pozitívak. A kocsit mindenki körbejárta, aláment az aknába, és telefonjával körbefotózta a bázison. Most járt először közúton, és Jani barátom szerint hatalmas volt a sikere. Kicsit sajnálom is, hogy nem lehettem ott.
Most visszakerült Peresztegre a műhelybe, rendbe kell tenni a töltési problémát. A jelenség érdekes, visszajelző szerint jól működik, az új aksi pedig lemerült. Utána kell mérni, már kaptam is tanácsot. Hátra van még a tetőkárpit, ami szintén itt készül majd, valamint az olajteknő tömítést ki kell cserélni, mivel erősen szivárog. Ezt a tömítést egyedül építettem be, ragasztottam is, de ezek szerint helytelenül. Tanulópénznek jó volt... :)
Ma megkaptam a forgalmit, és a matricát is a rendszámtáblára.

Összegezve az elmúlt majdnem 2 évet, sikerült kipróbálni magamat egy olyan területen, amin eddig soha nem dolgoztam, nagy élmény volt, nagyszerű embereket ismertem meg, barátságok is köttettek ez alatt, így maximálisan megérte!

Mint a filmek végén a stáblista, szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult a kisautó feltámadásához:
Legeslegelső sorban a szüleimnek, hogy az eltelt 39 év alatt nem váltak meg a kocsitól, hogy vigyáztak rá, és a lehetőségekhez mérten megóvták, talán még a dédunokáik is használhatják majd. Köszönöm testvéremnek, hogy lemondott róla a javamra, és segített az alkatrészek beszerzésében. Köszönöm a kis családomnak, hogy türelmesek voltak, hiszen rengeteg időt töltöttem távol, általában vasárnap.
Köszönöm Zsoltinak, és Zolinak, amiért önzetlenül segítettek, és nagyon igényesen dolgoztak a kocsin! Nélkülük bele sem kezdtem volna! Igazi barátokat szereztem a személyetekben! Köszönöm!
Köszönöm Barnapolskinak a sok alkatrészt, tanácsot, bíztatást, segítséget. Hasonló sikereket kívánok az ikertesóhoz! :D
Köszönöm Bíró Laci segítségét a motor, és váltó felújításában, a kapott alkatrészeket, valamint szintén a sok lelkesítést!
Köszönöm OGY-nak a sok segítséget, a sok alkatrészt! Még el kell számolnunk, akár egy jó sörözés mellett! :D És külön köszönöm, hogy a kocsiddal részt vehettem a nyári felvonuláson, pont egy mélyponton segített át a felújításban.
Köszönöm Hollónak a támogatást, és segítséget, Bezilnek a mankókerekeket, nagyon jókat beszélgettem velük is, megfogott a márkaszeretetük, fanatizmusuk! Köszönöm Gráf Marcinak a hátsó üléseket, és külön köszönöm Kisbödinek, hogy cserébe megkaptam a régi típusút, nagy áldozat lehetett, nagyon köszönöm!!
Köszönöm Plósz Gyuszinak, hogy hajlandó volt megválni a pillangó ablakoktól!

Remélem senkit nem felejtettem ki, ha igen akkor azért elnézést kérek!
uz011 @ . 9 fotó . 12 komment

Motor beépítése, és apróságok

A legutóbbi bejegyzésemmel ott ért véget a történet, hogy a motor következik. Egészen pontosan november 29.-én kerítettünk sort a motor, és a váltó beszerelésére. A megszokottól eltérően nem Zsolti, és Zoli barátaim segédkeztek, mivel egy nagyszerű utazáson vettek részt a skoda klub szervezésében. A gyönyörű Prágába kirándultak, finom söröket ittak, és meglátogatták a Skoda, és a Tatra múzeumokat.
Én mégsem irigykedtem, hiszen a napot polskival tölthettem, ami számomra sokkal értékesebb. A szerelésben a srácok egyik nagyon jó barátja, Jani volt a segítségemre. Pontosabban én segítettem neki. :)
Sokat dilemmáztunk, hogyan kellene beszerelni, végül úgy döntöttünk, hogy külön összeépítjük a váltót a motorral, és egyben tesszük a helyére. A hátfalat is felszereltük. Itt a rugó összenyomása volt kicsit nehézkes, de gyorskötözővel sikerült.
Mivel a tank nem volt a helyén, ezzel kezdtünk. Simán bement, csövek is a helyükre kerültek. Kicsit furcsán néz ki a fehér tank a kerékjáratban, de mivel eredetileg is ilyen volt, ezen nem változtattam. 
A motortól féltem kicsit. Emelőre tettük, a váltót is megtámasztottuk, majd rátoltuk a kocsit. Minden tökéletesen ment. A dobozból is fogyott a sok alátét, és csavar.Előtte csak káoszt láttam benne, de minden értelmet nyert. :)
Berögzítettük, bekötöttük a csöveket, bovdeneket, vezetékeket, bekerült a rugalmas összekötő is. Beállítottam a kulisszát, és a legnagyobb meglepetésemre minden fokozat a helyén volt. Mivel mindkettőnket vártak otthon, hazamentünk.
Csak most vasárnap jutottam el a kocsihoz, immár a srácokkal ismét. Néhány apróságot összeraktunk, szelephézag állítás, gyújtás, és karbi állítás következett. És eljött a nagy pillanat, motorindítás. Indítózok, de meg sem forgatja... Mérés, lemerült a kölcsön akksi. Elé álltunk az opellel, megbikáztuk. Vérszegényen indítózott, nem is kapta el. Én már jobban izgultam, mnt államvizsga előtt. Hogy miért, most sem tudom, de megfogtam az önindító bovdenét. Forró volt. Basszus, lemaradt a testkábel a motorról. :)
Rákötöttük, és hamar el is indult. Kicsit állítani kellett a gyújtáson, majd másodjára már meseszépen ment a motor. Ki nem jártam, mert nyakig ért a sár. Nagyszerű érzés volt! Egy kis videófelvétel is készült: https://www.youtube.com/watch?v=CY3tRmK8AqI&feature=youtu.be
Némi elektromos probléma még van. Indítás előtt világított a töltés, amikor járt a motor elaludt, leállítás után úgy maradt, mintha lenne töltés, nem világít. Fesszabályzóra tippelünk, majd kiderül.

Még gyorsan be lett állítva azvelső kerekek összetartása, fék is csöppent, utána lett húzva Minden csavar, légtelenítés, és ismét letelt egy nap.

A kocsi helyszínétől függetlenül is történt néhány fontos esemény. 
Még tavaly elkészültek a kerekek. Csak a centírozás volt hátra. Győrben a nagyokat kérdeztem, de a válasz lekicsinylően lenéző NEM volt. Mivel Fertőd a munkaállomásom jelenleg, megpróbáltam helyben, de nem jártam sikerrel. Itt viszont segítőkészek voltak, adtak telefonszámot Kapuvárra. Onnan Csornára irányítottak, és meglett az emberem! A centírt megcsinálták, még fotót is kellett mutatnom az autóról. Jól esett az érdeklődés, és az elismerés.

Az egyik velux dolgozó ismerős újította fel korábban az orremblémát, most a kapcsoló, és ablakmosó pumpa műanyag tálcáját javította ki. Bele volt vágva ugyanis egy bazi nagy kapcsoló. Műgyantával dolgozott, a mintázatot tökéletesen helyreállítva. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem látszik, de maximálisan elégedett vagyok vele.

Az övcsatok akasztóját is pótolni kell. Itt a 3d nyomtatásban rejlő lehetőséget próbáljuk kihasználni. Laci kocsijában szerencsére van egy ép példány, ezért megkértem, vázolja fel. Egy komoly műszaki rajzot kaptam. Tesóm készített belőle 3d modellt dwg-ben, ez elég volt, hogy ismerősöm kinyomtassa. A felület elég durva, kevés a technika, lesz rajta utómunka, de ezerszer jobb már így is, mintha tákoltam volna valamit.

A befejezéssel kapcsolatban a célkitűzés nem változott, idén műszakizva haza kellene mennie.
uz011 @ . 12 fotó . 2 komment

Összeszerelés I.

Ez is megtörtént!

Hosszas várakozást, rengeteg beleölt munkaórát követően végre megkezdhettük a kocsi összeszerelését.
A legnagyobb kihívást ismét a kevés szabadidő, a műhely foglaltsága, valamint a nagy távolság jelenti. A családdal szívesebben tölteném a szabadidőmet, de a kocsinak is el kellene már végre készülnie.
Szóval megkezdtük az összeszerelést, ami rengeteg kihívást hordoz magában. Hiába a szépen felújított, letakarított alkatrészek, nem könnyű mindent az elvárásaimnak megfelelően összeszerelni.
Az összeszerelés első fázisában beázásmentessé akartuk tenni a kocsit, mivel akkor még úgy nézett ki, hogy az udvarra lesz száműzve a kicsi. Szerencsére sikerült a műhely sarkában egy biztonságos helyet kialakítani, így fűtött helyiségben vár kitartóan minden nap.
Elsőként a két ajtót szereltük össze. A krómos kilincses pillangó nehézkesen találta meg a helyét, de nagyon kellett rá vigyázni. Az alukeretek beépítése sem egyszerű feladat. A sajátjai rossz állapotban kerültek ki, így azokat cseréltük. Volt két festetlen alu, és két fekete. Ezeket korábban kromofággal tisztítottam. Azt kell mondjam, jobb lett volna 4 feketét vennem, sokkal szebbek, mint a matt alu. Az ajtókba az üvegvezető filces profilokat is cseréltük. A németből rendelt profil vált be, szép, könnyen bepasszítható, az alu keret szépen tartja. Bekerültek a felújított kilincsek is. A kárpit majd később kerül sorra.
A kocsi üvegezését egy hétvégére hagytuk. Szerencsére sikerült pótolni az elvágott első kédergumit. A kéderek, és szélvédők tisztítása után viszonylag könnyen bekerültek a helyükre. Szerencsére az első szélvédő előtt beraktuk a műszerfal kárpitpot, utólag nehezebb lett volna. A feszítők szépen illeszkednek. Itt csak a lezáróprofil okozott nehézséget. Nem jutott eszembe egy nyilvánvaló dolog, a lada feszítőhöz nem lesz jó a polski lezárója. Szerencsére útba esik minden nap a veszkényi bontó, láttam többször is, hogy több ladájuk van, elhoztam az összes lezárót. :)
A kábelezés könnyen ment, minden a helyére került. A világítás kapcsolója volt babrálva. Most külön kapcsolható a helyzetjelző, ez így is marad szerintem, mivel nem akarom OT vizsgára vinni már.
Bekerült a váltó kulissza, az összes bovden (még a kézigáz is), valamint elkészült a fékrendszer is. Ennek érdekessége, hogy a boltban megvett külső fékcsövek mind hosszabbak voltak, így rövidíteni kellett. A fékrendszer teljesen új, csak a dobok, és a fékpofák, és az eredeti fékolaj tartály maradtak meg. A bovdenek közül pedig csak a kézigáz maradt eredeti. Ezekkel az alkatrészekkel nem akartam spórolni.
Felkerültek a lámpák. A fényszórók az eredetiek, mindkettő Carello. A jobbosnak a törött búráját cserélni kellett, ebből a javítás illanatában csak Zelmot állt rendelkezésre. Miután beszereltük, kaptam egy ismerőstől 2 Carellot... Ennek cseréje majd később elkészül. Az első indexek, és hátsó lámpák eredetiek, a kluboldalon leírt javítás szerint foncsorozva. A búrák újak, valamint a két oldalindex is.
Ablaktörlő lapátokat vettem a fiat500 shopból, át kellett hozzá alakítani kicsit a kar végét (persze nem az eredetit, az el van rakva későbbre).
A motor is fel lett öltöztetve, megkapta a szinterezett burkolatokat, új termosztáttal, új kartergázcsővel, új levegőszűrővel. Sajnos a csavarok eredetiségén dolgozni kell még, van néhány hiányzó olasz csavar, szintén a hosszú távú programba átkerült ezek pótlása.

Papíroztunk is egy jót. Voltunk eredetiség vizsgán, a helyszínt direkt nem írom le. Megcsodálták a kocsit, pedig akkor még csak a szélvédők voltak a helyükön. Rendesek voltak, hiszen a motor a Rapid csomagtartójában volt, ott is lett fotózva a motorszám. Annyi volt a kérésük, hogy legyen rajta minden kasznielem. A rendszerben nem találták a típust (ez még 600-as), el is húzódott a dolog. Egy cd-ről keresték volna az adatokat, de ezzel sem jártak sikerrel. A forgalmiban nem szerepelt a kocsi összsúlya. Végül a 650-es adatait írta be, ha jól tudom. Megvolt az átírás is, az újászületés alkalmából befizettem egy új rendszámra. A kilóméteróra állását nem akartam visszatekerni, mivel a 81 ezer kilóméter mind a miénk volt... :)

Egyenlőre ennyi, most várom türelmetlenül a motor beépítésének időpontját. Ehhez kérnék egy kis segítséget. Jól emlékszem, hogy a rövid rugó való a motorhoz? :)

uz011 @ . 18 fotó . 16 komment

fényezés

Ismét eltelt egy kis idő a legutóbbi jelentés óta, de szerencsére a munka nem állt le, csak igen lassan haladt.

Úgy zártam legutóbb, hogy irigykedni fogok a nyári talin a márkatársakra. Azt kell mondjam, annak ellenére, hogy off autóval mentünk, szuperül éreztük magunkat. Azt pedig, hogy a felvonuláson részt vehettünk, nem tudom eléggé megköszönni. Köszönöm Gyula a lehetőséget, nekem is, de legfőképp a kisfiamnak felejthetetlen élmény volt!! És az esemény óta a kissrác polski rajongó lett. :)

Visszatérve a kocsihoz, miután a lakatolás befejeződött, elkezdődött egy végtelennek tűnő feladat. Saját kezüleg készítettük elő a kocsit a fényezéshez, így a gittelést, fillerezést mi végeztük el. Nem szeretném különösebben részletezni, nagyon mocskos, hosszadalmas munka volt. Közben elhatároztam, ha mégegyszer belefognék hasonló felújításba, ezt biztosan másra bízom.
3x-i gitteléssel értük el azt az állapotot, amikor fillerezni kezdtünk. A lakatos jó munkáját dícséri, hogy nem használtunk el 1 kg gittet, annak is nagy része vissza lett csiszolva. A gittelés után kapot 1 teljes fillert, feketén ködölve, vizescsiszolással. Ez után előjött pár apróbb hiba, ami gittelve lett, majd még egy filler után ismét vizescsiszolás következett. Ekkor a teljes belteret is vízben csiszoltuk.

A kocsi október elején ment át a fényezőhöz, természetesen tréleren. Sikerült ott os pihentetni egy kicsit, de ezen már meg sem lepődtem. A fényezés október 22.-én készült el, gyári színkód alapján FIAT 532 Biege Chiaro színben. Hogy maradjon viszonyítási lehetőség, a műszerfal kárpit alatti lemezt mindvégig megőriztük, kimaszkoltuk, mivel ott teljesen érintetlen szín volt még 76-ból, fény sem érte soha. A fényezés után nem látszik átmenet, így azt kell mondjam, a recept tökéletes volt. Nappali fényben látva az autót kicsit sötétnek tűnik, de eredeti színben még 24 éve láttam utoljára, így ez nem mérvadó. A 79-es képen is sötétnek látszik, igaz fekete-fehérben.

A lényeg, hogy a nehezén túlvagyunk, minden kritikus alkatrész megvan, minden alkatrész fel lett újítva, már "csak" össze kell szerelni. Sajnos szabadidőm továbbra sincs, de most már reális elvárás lehet, hogy karácsonyra elkészüljünk.
Remélem jövőre a másik hasonló 76-ossal össze tudunk jönni egy fotózásra!!! :) Ugye Imi?! :D
uz011 @ . 18 fotó . 4 komment

Lakatolás

Igaz, hogy az autó alól még tavaly októberben kikerült a futómű, de azóta a kaszniról nem ejtettem túl sok szót. Nem véletlenül, hiszen csak azt az alkalmat vártam, amikor elérünk vele egy fontos mérföldkőhöz, amikor is visszakerül a kerekeire az autó.
Nem volt egy különösen nehéz feladat, de a szabadidő, és a kedv hiánya miatt ez csak vasárnap valósult meg. Ténylegesen a lakatolási munkák vasárnaponként zajlanak, ha az időpont minden résztvevőnek megfelel. Így lesz ez a festésre való előkészítéssel is.
A művelet egyébként nem volt túl nehéz (szerencsére aranykezű a lakatosunk). Alaposan le lett csiszolva minden gyanús terület, és az is, ahol polski esetén rejtett gond adódhat. Már a feltárás is meglepően jó eredményt hozott, a kocsi korához képest, és azt a tényt is tudva, hogy szinte soha nem állt garázsban az autó, nagyon kevés rozsdás területet tudtunk feltárni.
Ami eddig elkészült: jobb oldali küszöb, és első sárvédő alsó javító beépítése, bal oldali első sárvédő alsó javító beépítése. Ezekhez volt szükség javító elemekre. A minőségükről inkább nem írok semmit... Javítani kellett még a bal hátsó sárvédő alját, ide elég volt egy kis folt. Amivel sok munka volt, az a kocsi alja. Elsőre nem tűnt nehéznek a feladat, de a folyamatos keresés egyre több hibát tárt fel. A végére többek között ki lett cserélve a kereszttartó, a 3 hosszmerevítő csomópontja, valamint az üléstartók alatti merevítőbordák is. Mindemellett minden legyengült lemezt cseréltünk benne. Összességében továbbra is sikerült tartani azt az elvet, hogy ami lehet, maradjon eredeti.
A lakatolás alatt a leszerelt alkatrészeket is megtisztítottuk (hátfal, motorháztető, csomagtartó tető, ajtók), le lett csiszolva a 90-es években rákerült festékréteg, valamint minden pici sérülést lemezig csiszoltunk. A felcsiszoláskor derült ki, hogy a csomagtartó fedelét korábban cserélték (gyári szín alatt még egy szín volt, sárga), és a jobb elején, a lámpa körül is van egy javítás, eredeti gyári gitteléssel, és itt rozsdának semmi nyoma sincs. Mivel erről a szüleimnek sem volt tudomása, valószínűleg még a gyárban történhetett. Erre enged következtetni, hogy 76-ban, 500 km után a jobb első kerékcsapágyat cserélni kellett.

Szóval elérkeztünk a múlt vasárnaphoz, amikor is a kocsi alja már alvázvédve, előkészítve várt. A futóműveket már előre szereltük korábban, így szinte semmi gondunk nem volt az összeszereléssel. A kaszni a bakokon oldalára állítva várta a műveletet, így a szerelés nem volt nehéz, az aknába sem kellett lemászni.
A csavarok és alátétek kiválogatása tartott a legtovább. Szerencsére a szétszereléskor készült rendszerezett fényképek is segítették ezt. Néhány óra alatt bekerült a futómű, felkerültek az ideiglenes kerekek (köszönet érte BEZILnek!!), és kerékre is állítottuk. Mondjuk itt egy kis hiba csúszott a számításba, hizen a nagy lelkesedésben elfeledkeztünk a beszerelt alkatrészek súlyáról, hiába emelgettük az üres kasznit annyit, így futóművel jóval nehezebb volt.

A lényeg, hogy kerékre került a kocsi. Még hátra van némi lakatolás, két horpadás, első, hátsó szélvédő körüli javítások, motorháztető alján két kis lyuk, és a jobbos ajtó alja. Le kell még csiszolni a festéket a kaszniról, és lehet is kezdeni a festés előkészítését.

Még egy érdekesség, többen kérdezték, hogy mitől fehér tank. Nos, ez gyári szín, nem tudom pontosan leírni, de olyan, mintha szinterezett lenne. Ide kérnék segítséget, kapjon-e alvázvédőt a tank alja? OT vizsgánál lehet-e vele gond?
Még egy csoda történt, egy bontószökevény Jettából előkerült egy régi fiat szerszámoskészlet. Elkértem a csavarhúzót belőle, így a szerszámoskészletünk is teljes lett. :)

Az OT-n egyébként erősen gondolkozom, lehet, hogy marad a sima műszaki, még nem döntöttem el. Igazából attól tartok, hogy ha van OT vizsga, akkor onnantól kezdve mindig tökéletes állapotban kell tartani a kocsit, viszont normál műszakit kisebb-nagyobb hiányosságokkal is kaphat, és a 76-os évjárathoz most sem volt egyszerű beszerezni mindent.

Végül, remélem kitart ez a lendület, és mihamarabb mehetünk a fényezőhöz. Irigykedve fogom nézni a több mint 200 kispolszkit a hétvégi találkozón. Már nagyon várom, hogy mi is ott lehessünk a kisautóval!


uz011 @ . 20 fotó . 2 komment

A kilincsek története, és még pár apróság

Hát hogyan is kezdjem. Nem vagyok egy pulitzer díjas író, nagy tapasztalatom sincs a blogolásban, de úgy érzem, ismét itt az ideje, hogy írjak pár sort.

A mostani bejegyzés alapvetően a kilincsekről szól. Mintegy 6 hete sikerült végre összejönnünk a lakatosnál. Elég régóta húzódik már a kaszni felújítása, de alapvetően az volt a megállapodásunk, hogy mindig közösen fogunk dolgozni a kocsin, így nem kimondva, de az én hibám, hogy mostanáig "beragadt" a kocsi. Na de végre elkezdődött. Mivel ez egy külön szakma, én pedig nem igazán értek a dolgokhoz, Zoli, és Zsolti foglalkoztak a karosszériával. Nekem maradt a két ajtó szétszerelése. Persze segítségre itt is szükség volt. :)
Eddig összesen 2 csavar szakadt meg a szerelés folyamán, na az ajtókban sikerült 4-et is megszakítani. De darabokra lett bontva itt is minden. A kilincsektől ijedtem meg nagyon. Az egyiken eltört a rúd mozgató, másikon az egyik csavar, a műanyagok is eléggé megfakultak. Kértem két tartalékot Imitől (Barnapolski), plussz pótlandó a szakadt csavarokat, kaptam sok csavart is. Ezer hála érte!!!
Gondoltam naívan, szétszedem mind a négyet, az új műanyagokba beteszem a régi kilincset, és minden jó lesz. Na, az új kilincsek nem saválló anyagból vannak, így össze voltak rohadva a rúddal. :( A két régi pedig simán szétjött, megjegyzem, a rudak is sokkal alaposabban voltak kezelve a régin, mivel kevés felületi rozsda voltcsak rajta, ellenben azújabbak csutak rozsdásak voltak. A lényeg, hogy az egyik új kilincs műanyaga ripityára tört, kevés erőltetés hatására, a másik úszta csak meg. De mivel a műanyagok struktúrája is más, maradt a régiek felújítása. Csakhogy, az egyikben a tőcsavar elszakadt. Ekkor jött a villanyszerelő ötlet Zsoltitól, olvasszuk ki forrasztópákával. SIKERÜLT! Bement helyette egy új, szintén pákával, gondosan kimérve, hogy a lyukkal is passzoljon, majd 2 komponensű műgyantával beragasztva. A rudakat, és a rugókat vittem galvanizáltatni (számos más alkatrésszel együtt). A műanyagok pedig lökhárító festéket kaptak, mivel az apróbb felületi sérüléseket ez szépen áthidalta. Összerakásnál természetesen zárat is kellett cserélni, mivel elfogyott a belseje (rozsda)... A kilincsek, és a pálcamozgatók egy alapos SIDOL kezelés után pont olyanok, mint az újak. Na jó, bevallom, olyan jó az anyag, hogy egyszer felkenem, és pici polír után azonnal minden fénylik.
Az összerakás pedig villámgyors lett. És olyan, mint az új! Annak örülök, hogy ismét sikerült megőrizni egy csomó eredeti alkatrészt a kocsiba. És még egy nem egyező alkatrész, a kilincs tengelye. A réginek hosszabb a vezető mélyedése...

Visszatérve a karosszériához, közben azért a 6 hét alatt felkerültek a cserés kasznielemek, az alja is elkészült. Erről nincs teljes fotódokumentációm, mivel nem voltam ott a végéig. Még a szélvédők körüli javítás van hátra, valamint van néhány kisebb horpadás, amit javítani kell. Maximum két munkanap van a lakatolással. Remélem a holnapi az egyik. :)
Bővebben is írok majd a karosszériáról egy külön bejegyzésben, ha végre elkészül.

4 hete még egy fontos előrelépés történt, megtörtént a motor alapos pucolása is, ezt január óta halogattam, de mivel beindult a kasznizás, előbb utóbb motor is kell majd. Külön köszönöm Zotyó tanácsait, azt gondolom, jobban nem tudtam volna megcsinálni. A kipufogó csonkok, és az ékszíjtárcsa antracit színű hőálló festést fog kapni, erre még nem került sor. Felkerült az új olajteknő is.
Ide még azt megemlíteném, hogy a blokk öntvényének minősége sokkal jobb, simább, egyenletesebb struktúrájú, mint a 88-as motoromé. Mindkettőt letisztítottam, de ez a bejegyzés a 76-osról szól... :)

Apróság ugyan, de össze lett rakva a kuplunk-fék pedál, nem teljes, mert a féklámpa kapcsoló, és a gumiborítás valahol a kacatok között van.
Egyik szerelés alkalmával várni kellett Zolira, így addig a két hátsó futóművet is összeraktuk. A fékpofák, bár szinte használatlanok voltak, ki lettek cserélve, mivel az önbeállók szétestek (eltörtek az alátétek a hosszú állásban). Új munahengereket kapott, és új kézifék szerkezetet. Szép mutatós lett a szinterezett lengőkar a galvanizált csavarokkal. :)
Az első futómű már tavaly összeszerelésre került.

Egyenlőre talán ennyi, remélem a lendület megmarad, ezt segítendő, sikerült munkát nyernünk ismét Fertődön, így visszakerülök a kocsi közelébe, ami remélem kedvezően hat majd a tempóra!
uz011 @ . 17 fotó . 6 komment

gyűlnek a ritkaságok :)

Eltelt egy kis idő ismét a legutóbbi bejegyzésem óta. Ezalatt túl sok érdemi munka nem történt sajnos, inkább a hiányzó ritkaságok beszerzésével foglalkoztam. Ennek az apropóját az adta, hogy kedvező hírek érkeztek a lakatostól. A kocsi alja ki lett foltozva. Az elsőre ijesztő lyukak körül szerencsére nem volt kiterjedt rozsdásodás, kisebb foltok kerültek csak bele. Elmondható, hogy kifejezetten jó állapotú az alja, cserélni nem kellett semmit!
Szóval, beindult a lakatosmunka, ezzel párhuzamosan égető lett a hiányzó alkatrészek beszerzése is. Mivel a szélvédők kiszerelésénél elkövettünk egy óriási hibát, és kivágtuk az első kédert, ebből kellett gyorsan szerezni egyet. Ahogyan kerestünk, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy ez szinte lehetetlen, hiszen ha van is valakinek, az nagyon nehezen válik meg tőle, a bontókban pedig nem veszik észre, milyen érték ez nekünk polskisoknak. Szóval keresgéltem, hirdetést is feladtam, de semmi. Végül ki mástól kaphattam volna segítséget, mint Obrotka Gyulától! Nem tudom eléggé megköszönni a segítséget!!!
A másik nehézség az eredeti pillangó ablakok pótlása. Ebben még a ragasztott krómkilincses verzió volt régen. Ezzel kapcsolatban minden nyelven csak annyit kaptam, hogy LEHETETLEN. Arra azért emlékeztem, hogy a munkálatok kezdetén, cirka egy évvel ezelőtt a gugli keresővel találtunk fotót ilyenről, talán éppen ide, a garázs.netre mutatott a link. Ott a bejegyzésben írta valaki (tényleg nem emlékszem ki, de ezer köszönet, hogy megírta), hogy Plósz Gyulához került. Mivel veszteni valóm nem volt, írtam is Gyulának, aki a legnagyobb meglepetésemre hajlandó volt eladni, mivel nem építette be őket. Szombaton került hozzám mindkettő. Lesz vele feladat, de ez a legkevesebb, hiszen minden alkatrészen kell dolgozni egy kicsit. Egyébként az ablakok valószínűleg olasz kocsiból származnak, de remélem valaki ezt vagy megerősíti, vagy megcáfolja.
Egy szó mint száz, köszönet a Gyuláknak!!!
És mivel az alkatrészek sürgősségéről írtam, sajnos ahogyan meglett a kédergumi, úgy le is állt a lakatos a munkával, mivel begurult pár fizetős autó, amit a képeken láthattok. Remélem közben marad idő a kispolira is.
Idő közben visszaértek  a felnik a szinterestől, egyet újra is kellett festetni, mivel sérült volt a bevonat. Megjöttek a gumik is, így a legjobb az volt, hogy fel is gumiztattam a felniket, kisebb helyet foglal apósom garázsában. Elég szépek lettek, de lehet, hogy elfogultságból írom. :)
A legutóbb a motor felújításáról írtam. Nagyon bántotta a szememet a sok kezeletlen csavar, így minden, még galvanizálás nélküli csavart, és alkatrészt leszedtem, és elvittem egy kis fürdetésre. Az új olajteknő is megérkezett. Már csak egy hétvégére lenne szükségem, hogy összerakjak mindent, és egy végső alapos tisztítást kapjon minden.
Egy kis apró mellékszál, hogy Zotyó segítségével sikerült azonosítani a légszűrő ház matricáját, és egészen pontosan tőle kaptam meg digitálisan, egy kollégám pedig kinyomtatta nekem. Érdekesség, hogy az én 76 novemberi kocsimban más matrica volt, mint Imi 76-os autójában. Nála még olasz felirattal szerepelt az, ami az enyémen lengyellel.
Visszakaptam az első emblémát is. Nagyon szép lett, bár a piros része nem piros lakkal készült, hanem piros festékkel. Majd meglátjuk, jó lesz-e.
Tetőkárpit biztos nem lesz, ahhoz megfelelő anyagot kell még keresnem, valamint a kis műanyag tálca nem jött még vissza a modelles ismerőstől.

Most pedig következik a várakozás a kasznira, már nagyon-nagyon várom, hogy elkezdhessük az összeszerelést...
uz011 @ . 14 fotó . 26 komment